Össze szedted magad és lementél anyukádhoz aki sütiket csomagolt éppen.
Suzy és a Pulido szülők már egy órája elmentek.
"anya azt mi..."-vágott félbe téged
"igen átvisszük mindet"-mondta mosolyogva.
Mióta itt van ez a család és anyukád jóba van a Pulido mamával mintha kicserélték volna.
Aminek örültél mert végre boldog mióta apukád elhagyta de nem akartál bele gondolni hogy pont
pont a Pulido szülőkkel van ennyire jóban.
Gondolataidból az ajtó csengő térített vissza.
Oda mentél és kinyitottad. Nick és Suzy voltak azok.
"apukátok?"-kérdezted megszeppenten.
Nicket és Suzyt az anyukájuk hagyta ott pont úgy ahogy téged apukád.
"majd később jön behívták dolgozni"-morogta Nick.
Kicsit
később elindultatok a szomszédba anyukád kopogott és a szülők bementek a
konyhába ameddig ti a napaliba mentetek a három fiúhoz.
Láttad hogy Suzy szinte repült ahogy Alex nyakába ugrott és Nickel is úgy pacsiztak hogy közben Suzyt karolta magához.
Láttad hogy Suzy szinte repült ahogy Alex nyakába ugrott és Nickel is úgy pacsiztak hogy közben Suzyt karolta magához.
Lehet nem csak te nem voltál teljesen őszinte?
Oda
totyogtál Camhez pacsiztatok és leültél mellé. Brandon egy külön
egyszemélyes kanapán felhúzott lábakkal nyomkodta a telefonját.
Cameron rád nézett mintha csak azt lett volna az arcára írva "kérlek szólj neki hogy jöjjön ide".
"Bradon nem ..."-persze ő megint belevágott a szavadba.
"jó itt"-morogta telefonja felé.
"Brandon kérlek szépen"-mondta lágy hangon Cameron.
Amire Brandon reagált és oda ült mellé.
"miért vagytok ilyenek?"-kérdezte rád majd Brandonra pillantva Cam.
"nehéz olyan lánnyal barátkozni aki nem kedvel"-mondta morogva Brandon.
Cameron rád nézett.
"én-én"-nem tudtad mit mondj.
"miért nem bírod őt?"-kérdezte kedves hangon Cam.
"csak mert nem tetszik neki a stílusom vagy az arcom?"- kérdezte rád szegezve tekintetét Brandon.
Láttad Cam szemébe hogy ezt nehezen hiszi el.
"nem tehetek róla jó? sok hozzád hasonló srác vert már át."-küszködtél könnyeiddel.
"hé nincs baj"-simogatta hátadat Cameron.
"akkor sem kéne ilyennek lened"-mordult fel Brandon
Cameron rá nézet hidegen hogy jelezze neki hogy elég volt ebből.
Te felálltál és elfutottál a fürdőbe.
"nehéz olyan lánnyal barátkozni aki nem kedvel"-mondta morogva Brandon.
Cameron rád nézett.
"én-én"-nem tudtad mit mondj.
"miért nem bírod őt?"-kérdezte kedves hangon Cam.
"csak mert nem tetszik neki a stílusom vagy az arcom?"- kérdezte rád szegezve tekintetét Brandon.
Láttad Cam szemébe hogy ezt nehezen hiszi el.
"nem tehetek róla jó? sok hozzád hasonló srác vert már át."-küszködtél könnyeiddel.
"hé nincs baj"-simogatta hátadat Cameron.
"akkor sem kéne ilyennek lened"-mordult fel Brandon
Cameron rá nézet hidegen hogy jelezze neki hogy elég volt ebből.
Te felálltál és elfutottál a fürdőbe.
Brandon szemszögéből.
Elfutott hallottam ahogy sír nem akartam ennyire szemét lenni de fájt hogy ennyire kizárt csak mert pár másik hasonló stílusú srác bántotta őt.
Cameronra néztem és tudtam mit akar, így felálltam és .... után mentem.
Kopogtam az ajtón.
"figyelj nem akartam ennyire kö...szemét lenni."-fogtam az ajtót mikor az kinyílt.
Felnéztem szegény nagyon sírt. Olyan rossz volt ez így.
Nem akartam ezt.
Te szemszöged
"tudod igazad van abba hogy adhattam volna esélyt arra hogy barátok legyünk de minek? most is szemét vagy velem"-sírtál
Ő beljebb ment becsukta a fürdőszoba ajtót és átkarolt.
"ez soha nem történt volna meg ha te normális vagy velem"-most nem flegmán beszélt inkább lágy hangon mondta.
Ahogy simogatta a hátadat kezdtél megnyugodni.
"figyelj nem leszek szemét többet végül is a szüleink jóba vannak és neked meg Camnek is jó barátságotok van. Nem kell hogy mindenbe bele rondítsak csak szépen csendben elviseljük egymást és ennyi. Ez így jó lesz?"-kérdezte miközben hátrább húzódott és szemedbe nézett.
Te is a szemébe néztél és megint megtörtént ami tegnap. Gyorsan elkaptad tekinteted és lefele néztél.
"rendben legyen így."-motyogtad.
Mikor lementetek kérdezgették mi volt ez de nem foglalkoztatok vele.
Az este további részét úgy töltöttétek hogy igyekeztetek még csak nem is közel lenni egymáshoz egy szó sem hagyta el a szátokat ami a másiknak szólt volna. Még egymásra sem nézetek nagyon.
Cameronnal nagyon jól el voltál ahogy Suzy meg Nick is Alexal Bradon viszont egyedül gubbasztott egy sarokban a telefont nyomkodva. Kicsit bántott a dolog, mert úgy érezted ez a te hibád.
Elfutott hallottam ahogy sír nem akartam ennyire szemét lenni de fájt hogy ennyire kizárt csak mert pár másik hasonló stílusú srác bántotta őt.
Cameronra néztem és tudtam mit akar, így felálltam és .... után mentem.
Kopogtam az ajtón.
"figyelj nem akartam ennyire kö...szemét lenni."-fogtam az ajtót mikor az kinyílt.
Felnéztem szegény nagyon sírt. Olyan rossz volt ez így.
Nem akartam ezt.
Te szemszöged
"tudod igazad van abba hogy adhattam volna esélyt arra hogy barátok legyünk de minek? most is szemét vagy velem"-sírtál
Ő beljebb ment becsukta a fürdőszoba ajtót és átkarolt.
"ez soha nem történt volna meg ha te normális vagy velem"-most nem flegmán beszélt inkább lágy hangon mondta.
Ahogy simogatta a hátadat kezdtél megnyugodni.
"figyelj nem leszek szemét többet végül is a szüleink jóba vannak és neked meg Camnek is jó barátságotok van. Nem kell hogy mindenbe bele rondítsak csak szépen csendben elviseljük egymást és ennyi. Ez így jó lesz?"-kérdezte miközben hátrább húzódott és szemedbe nézett.
Te is a szemébe néztél és megint megtörtént ami tegnap. Gyorsan elkaptad tekinteted és lefele néztél.
"rendben legyen így."-motyogtad.
Mikor lementetek kérdezgették mi volt ez de nem foglalkoztatok vele.
Az este további részét úgy töltöttétek hogy igyekeztetek még csak nem is közel lenni egymáshoz egy szó sem hagyta el a szátokat ami a másiknak szólt volna. Még egymásra sem nézetek nagyon.
Cameronnal nagyon jól el voltál ahogy Suzy meg Nick is Alexal Bradon viszont egyedül gubbasztott egy sarokban a telefont nyomkodva. Kicsit bántott a dolog, mert úgy érezted ez a te hibád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése