Ahogy haza értél anyukád berontott a szobádba
"átmegyünk a szomszédba" mosolygott és ezzel távozott a szobából
Ez hiányzott átmenni a szomszédba mintha nem volna így is elég furcsa minden mióta ezek a srácok ide költöztek.
De össze szedted magad és elindultatok.
A két anyuka mintha ezer éves barátnők lettek volna úgy üdvözölték egymást.
Csak néztél kerek szemekkel majd Pulido anyuka téged is megpuszilt az arcodon vörös rúzsos szájával.
"gyertek be" mondta mosolyogva.
A nappali felé menet igyekeztél ledörzsölni arcodról a rúzs foltot.
Majd oda értetek és hirtelen lesokkoltál.
Nem egy nem kettő hanem három srác ült bent a napaiban Brandon, Alex és még egy srác.
A két anyuka kért ülj oda a fiúkhoz és ők kimentek a konyhába.
Te oda ültél a srácokkal szembe.
"régen láttalak." szólalt meg Brandon kedves mosollyal az arcán.
"nagyon régen"- erőltettél mosolyt arcodra.
"mi még nem találkoztunk" -ment oda hozzád és ült le melléd a harmadik fiú
"nem valóban nem"-mondta d megszeppenve.
"Cameron vagyok de hívhatsz Cam-nek is"-ő nem nyújtotta a kezét hanem mint egy úri ember megfogta a kezed és megpuszilta.
Mintha teljesen más volna mit a másik két testvére.
"az én nevem..."-mosolyodtál el.
Talán még sem fogok utálni minden srácot ebben a családban gondolkoztál el magadban.
Cameronnal nagyon jól elbeszélgetettek mikor Alex félbeszakított tieteket.
"régóta táncolsz?"-kérdezte érdeklődve.
"igen"-mondtad és tovább beszélgettél Cameronnal.
A másik két fiú el is tűnt az anyukák sem voltak sehol.
Egy fél óra múlva hallottad azt a hangot Brandon hangját ahogy énekelt a szobában.
Nem bírtál magaddal.
"A tesód nagyon ügyesen énekel? Miért hagytátok ott LA-t ott esélye lehetett volna" -néztél Cameron szemébe.
"igen tudom Brandon nagyon ügyes és rengeteget gyakorol de tudom hogy ő erős ember és innen is képes lesz kitörni. Azért jöttünk el LA-ből mert szüleink ezt szerették volna.
Meg mert apa a szomszéd városba kapott új munkát." -magyarázta lelkesen.
Kérdezgettem még egy kicsit, és mindig olyan lelkesen magyarázta hogy milyen jó énekes Brandon és hogy Alex milyen jó táncos.Imádta a testvéreit és ez látszott is rajta. Aranyos volt nagyon.
"tudod mit"-ragadta meg kezed Cameron és húzott magával.
"Most hova megyünk?" -mentél vele de választ nem kaptál. Majd hallottad ahogy Brandon hangja hangosabban cseng füledben.
"beszélj vele"-nyitott ki egy ajtót és belökött.
Majdnem hasra estél és mikor fel néztél az ágyon ült Brandon gitárral a kezében és hatalmas riadt szemekkel nézett rád.
"b-bocsánat a tesód..."-de nem tudtad befejezni.
"semmi baj láttam tudom milyen Cameron"-mosolyodott el. "nem ülsz le?"-kérdezte miközben egy széket húzott oda az ágyhoz.
"én nem akarlak zavarni"-mondtad kicsit zavarta meg amúgy sem akartad őt nézi
"rendben"-válaszolta és a gitárra nézett
Elhagytad a szobát majd szóltál anyukádnak hogy inkább haza mész.
Olyan kínos volt ez a szobába esés. Bár Cameront ennek ellenére bírod. Hiszen olyan jó volt vele beszélgetni.
Másnap megint korán voltál a buszmegállóban.
"szia!"-huppant melléd Brandon.
"csak egy kérdés minden áron beszélgetni akarsz velem?"-néztél rá nagy szemekkel.
"csak jó fej akartam lenni"-válaszolta szemöldökét ráncolva.
Mikor Suzy jelent meg.
"szia Brandon!"mosolyogva intett barátnőd Brandonnak miközbe melléd ült.
"szia Suzy!" -mosolygott rá vissza Brandon.
Te csak néztél miről maradtál le?
A suliban a szekrényekhez mentetek Suzyval mikor
"Ez mi volt reggel?"-kérdezted furcsa pillantást vetve barátnődre.
"tegnap beszélgettem Bradonnal és nem olyan mint amilyennek hiszed"-csapta be a szekrény ajtaját és elment.
Soha nem tett ilyent soha nem csapkodott és hagyott magadra.
Dühös voltál Brandonra pedig tudtad hogy nem ő tehet erről.
Mikor otthon voltál hallottad hogy valaki csenget de nem mentél le anyukád nyitotta ki.
Nyílt a szoba ajtó és belépett rajta Cameron.
Nagyon meglepett téged.
"te miért jöttél át?" -kérdezted meg tőle eléggé meglepett hangon.
"barátok vagyunk?"-kérdezte hatalmas boci szemeket meresztve rád.
"igen persze hogy azok vagyunk. Valami baj történt?"-agodalmaskodtál
"nem de a tegnap történt miatt azt hittem nem akar sz majd velem beszélni"-hebegte
Csak néztél rá.
Milyen aranyos ezen aggódik pedig alig ismer.