3. rész

Ahogy haza értél anyukád berontott a szobádba 

"átmegyünk a szomszédba" mosolygott és ezzel távozott a szobából

Ez hiányzott átmenni a szomszédba mintha nem volna így is elég furcsa minden mióta ezek a srácok ide költöztek.
De össze szedted magad és elindultatok. 

A két anyuka mintha ezer éves barátnők lettek volna úgy üdvözölték egymást. 

Csak néztél kerek szemekkel majd Pulido anyuka téged is megpuszilt az arcodon vörös rúzsos szájával.

"gyertek be" mondta mosolyogva.

A nappali felé menet igyekeztél ledörzsölni arcodról a rúzs foltot.

Majd oda értetek és hirtelen lesokkoltál.

Nem egy nem kettő hanem három srác ült bent a napaiban Brandon, Alex és még egy srác.

A két anyuka kért ülj oda a fiúkhoz és ők kimentek a konyhába.

Te oda ültél a srácokkal szembe.

"régen láttalak." szólalt meg Brandon kedves mosollyal az arcán. 

"nagyon régen"- erőltettél mosolyt arcodra.

"mi még nem találkoztunk" -ment oda hozzád és ült le melléd a harmadik fiú

"nem valóban nem"-mondta d megszeppenve.

"Cameron vagyok de hívhatsz Cam-nek is"-ő nem nyújtotta a kezét hanem mint egy úri ember megfogta a kezed és megpuszilta.

Mintha teljesen más volna mit a másik két testvére.

"az én nevem..."-mosolyodtál el.

Talán még sem fogok utálni minden srácot ebben a családban gondolkoztál el magadban.

Cameronnal nagyon jól elbeszélgetettek mikor Alex félbeszakított tieteket.

"régóta táncolsz?"-kérdezte érdeklődve.

"igen"-mondtad és tovább beszélgettél Cameronnal.

A másik két fiú el is tűnt az anyukák sem voltak sehol. 

Egy fél óra múlva hallottad azt a hangot Brandon hangját ahogy énekelt a szobában.
Nem bírtál magaddal.

"A tesód nagyon ügyesen énekel? Miért hagytátok ott LA-t ott esélye lehetett volna" -néztél Cameron szemébe.

"igen tudom Brandon nagyon ügyes és rengeteget gyakorol de tudom hogy ő erős ember és innen is képes lesz kitörni. Azért jöttünk el LA-ből mert szüleink ezt szerették volna.
Meg mert apa a szomszéd városba kapott új munkát." -magyarázta lelkesen. 

Kérdezgettem még egy kicsit, és mindig olyan lelkesen magyarázta hogy milyen jó énekes Brandon és hogy Alex milyen jó táncos.Imádta a testvéreit és ez látszott is rajta. Aranyos volt nagyon.

"tudod mit"-ragadta meg kezed Cameron és húzott magával.

"Most hova megyünk?" -mentél vele de választ nem kaptál. Majd hallottad ahogy Brandon hangja hangosabban cseng füledben. 

"beszélj vele"-nyitott ki egy ajtót és belökött.

Majdnem hasra estél és mikor fel néztél az ágyon ült Brandon gitárral a kezében és hatalmas riadt szemekkel nézett rád.

"b-bocsánat a tesód..."-de nem tudtad befejezni.

"semmi baj láttam tudom milyen Cameron"-mosolyodott el. "nem ülsz le?"-kérdezte miközben egy széket húzott oda az ágyhoz.

"én nem akarlak zavarni"-mondtad kicsit zavarta meg amúgy sem akartad őt nézi

"rendben"-válaszolta és a gitárra nézett

Elhagytad a szobát majd szóltál anyukádnak hogy inkább haza mész. 

Olyan kínos volt ez a szobába esés. Bár Cameront ennek ellenére bírod. Hiszen olyan jó volt vele beszélgetni. 

Másnap megint korán voltál a buszmegállóban. 

"szia!"-huppant melléd Brandon.

"csak egy kérdés minden áron beszélgetni akarsz velem?"-néztél rá nagy szemekkel.

"csak jó fej akartam lenni"-válaszolta szemöldökét ráncolva.

Mikor Suzy jelent meg. 

"szia Brandon!"mosolyogva intett barátnőd Brandonnak miközbe melléd ült.

"szia Suzy!" -mosolygott rá vissza Brandon.

Te csak néztél miről maradtál le?

A suliban a szekrényekhez mentetek Suzyval mikor

"Ez mi volt reggel?"-kérdezted furcsa pillantást vetve barátnődre.

"tegnap beszélgettem Bradonnal és nem olyan mint amilyennek hiszed"-csapta be a szekrény ajtaját és elment.

Soha nem tett ilyent soha nem csapkodott és hagyott magadra.
Dühös voltál Brandonra pedig tudtad hogy nem ő tehet erről.

 Mikor otthon voltál hallottad hogy valaki csenget de nem mentél le anyukád nyitotta ki.

Nyílt a szoba ajtó és belépett rajta Cameron.

Nagyon meglepett téged. 

"te miért jöttél át?" -kérdezted meg tőle eléggé meglepett hangon.

"barátok vagyunk?"-kérdezte hatalmas boci szemeket meresztve rád.

"igen persze hogy azok vagyunk. Valami baj történt?"-agodalmaskodtál

"nem de a tegnap történt miatt azt hittem nem akar sz majd velem beszélni"-hebegte 

Csak néztél rá.
Milyen aranyos ezen aggódik pedig alig ismer.