"valamit mondanom kell"-mondta Cameron miközben leült melléd.
Nagy szemekkel néztél rá és nem nagyon tudtad mit akarhat.
"mo- mondjad csak"-hebegted
"Brandonról van szó féltem mióta itt vagyunk mintha furcsa volna"-mondta aggódva.
Kicsit megnyugodtál mert azt hitted mást akar.
De sajnáltad őt nagyon szereti a tesóit és rettentően a szívén viseli ha valamelyikük is szomorú vagy egyéb hangulat változásokon megy át.
De sajnáltad őt nagyon szereti a tesóit és rettentően a szívén viseli ha valamelyikük is szomorú vagy egyéb hangulat változásokon megy át.
"Cam. Figyelj nem tudom milyen a tesód vagy hogy milyen volt de ígérem hogy megpróbálok utána járni mi lehet vele csak ne legyél szomorú"-tetted a karod a fiú hátára aki erre rád nézett.
"Te fantasztikus barát vagy még ha nem is ismerlek csak egy napja"-mondta és jó szorosan magához ölelt téged. Zavarba jöttél kicsit hiszen Cam tetszett neked és kedves fiú is volt túl kedves is ahhoz képest hogy milyennek tűnnek a tesói, és olyan jó illata volt.
Kisebb idő után el engedtétek egymást, és egymás szemébe néztetek.
Majd lesütötted szemed és piszkáltad kezeden a karkötőket.
"minden rendben van?"-kérdezte Cam a válladat megfogva.
"igen persze, mi volna ha most átmennénk és beszélnék a tesóddal?"-kérdezted úgy hogy továbbra sem néztél fel rá.
Furcsa dolgokon gondolkoztál miközben Cameronnal mentetek át hozzájuk hogy a tesójával beszélj aki lehet hogy a múltkori "mindenképpen beszélni akarsz velem" beszólás miatt lehet nem is fog szóba állni veled.
Ott álltatok Brandon szoba ajtajánál hatalmas levegőt vettél és megfogtad a kilincset. Be akartál nyitni mikor hallani kezdted hogy megint énekel.
"lehet most nem kéne zavarnom"-néztél rá a melletted álló Cameronra
"megszokta már mi is mindig be mászkálunk. De ha nem akarsz vele beszélni csak mond."
Láttad hogy bár ezeket a szavakat mondja nem egészen így gondolja a dolgot.
Nem akartál Cam-nek rosszat mert őt nagyon kedvelted.
Ismét mély levegőt vettél és bementél Brandon szobájába aki hirtelen felnézett rád és abba hagyta a zenélést.
"te mit keresel itt?"-kérdezte, de nem a megszokott mosolygós kedves fiú hangon, inkább olyan flegma hangnemben.
Egyből ezt gondoltad "most kibújt a szög a zsákból".
De megígérted Cameronnak hogy beszélsz vele így nagy levegőt vettél és oda ültél mellé.
Ő végig nézett rád kicsit dühös tekintettel.
"Baj van?" -kérdezted meg tőle kamu mosollyal arcodon.
"én kérdeztelek előbb és jah van de nem rád tartozik"-annyira kedved lett volna most megmondani neki a magadét és képen vágni hogy veled ne m beszélhet úgy mint egy kutyával de nyugodt próbáltál maradni.
"nem kéne említenem de magamtól mind a ketten tudjuk hogy nem jöttem volna ide.
A tesód aggódik érted és megért próbáljak veled beszélni hátha nekem elmondod mitől vagy olyan furcsa mostanában"-néztél komolyan Brandonra.
"Cameron tényleg azt hiszi majd pont neked fogom elmondani a dolgokat?"-mondta a szemedbe nézve.
Látszott szoros kapcsolata van a testvéreknek mert egyből tudta hogy Cam az aki aggódik.
"tudom. nem vagyunk jó...-nem tudtad befejezni.
"én igyekeztem azért tenni hogy jóba legyünk de mintha valami kőfalat állítottál volna fel csak nekem. Nem értem mit tettem ami miatt ennyire nem bírsz. De Cameronnal meg olyan jóba lettetek."-végig a szemedbe nézett. Nagyon szép barna szeme volt és sajnos igaza is volt most hogy bele gondoltál tényleg falat állítottál elé pedig mindig kedvesen köszönt rád.
"sajnálom, csak nem, nem is tudom ezt hogyan fogalmazzam meg"-néztél térdeiden heverő kezedre.
Szemed sarkából láttad hogy ő leteszi a gitárt és feláll.
Majd lesütötted szemed és piszkáltad kezeden a karkötőket.
"minden rendben van?"-kérdezte Cam a válladat megfogva.
"igen persze, mi volna ha most átmennénk és beszélnék a tesóddal?"-kérdezted úgy hogy továbbra sem néztél fel rá.
Furcsa dolgokon gondolkoztál miközben Cameronnal mentetek át hozzájuk hogy a tesójával beszélj aki lehet hogy a múltkori "mindenképpen beszélni akarsz velem" beszólás miatt lehet nem is fog szóba állni veled.
Ott álltatok Brandon szoba ajtajánál hatalmas levegőt vettél és megfogtad a kilincset. Be akartál nyitni mikor hallani kezdted hogy megint énekel.
"lehet most nem kéne zavarnom"-néztél rá a melletted álló Cameronra
"megszokta már mi is mindig be mászkálunk. De ha nem akarsz vele beszélni csak mond."
Láttad hogy bár ezeket a szavakat mondja nem egészen így gondolja a dolgot.
Nem akartál Cam-nek rosszat mert őt nagyon kedvelted.
Ismét mély levegőt vettél és bementél Brandon szobájába aki hirtelen felnézett rád és abba hagyta a zenélést.
"te mit keresel itt?"-kérdezte, de nem a megszokott mosolygós kedves fiú hangon, inkább olyan flegma hangnemben.
Egyből ezt gondoltad "most kibújt a szög a zsákból".
De megígérted Cameronnak hogy beszélsz vele így nagy levegőt vettél és oda ültél mellé.
Ő végig nézett rád kicsit dühös tekintettel.
"Baj van?" -kérdezted meg tőle kamu mosollyal arcodon.
"én kérdeztelek előbb és jah van de nem rád tartozik"-annyira kedved lett volna most megmondani neki a magadét és képen vágni hogy veled ne m beszélhet úgy mint egy kutyával de nyugodt próbáltál maradni.
"nem kéne említenem de magamtól mind a ketten tudjuk hogy nem jöttem volna ide.
A tesód aggódik érted és megért próbáljak veled beszélni hátha nekem elmondod mitől vagy olyan furcsa mostanában"-néztél komolyan Brandonra.
"Cameron tényleg azt hiszi majd pont neked fogom elmondani a dolgokat?"-mondta a szemedbe nézve.
Látszott szoros kapcsolata van a testvéreknek mert egyből tudta hogy Cam az aki aggódik.
"tudom. nem vagyunk jó...-nem tudtad befejezni.
"én igyekeztem azért tenni hogy jóba legyünk de mintha valami kőfalat állítottál volna fel csak nekem. Nem értem mit tettem ami miatt ennyire nem bírsz. De Cameronnal meg olyan jóba lettetek."-végig a szemedbe nézett. Nagyon szép barna szeme volt és sajnos igaza is volt most hogy bele gondoltál tényleg falat állítottál elé pedig mindig kedvesen köszönt rád.
"sajnálom, csak nem, nem is tudom ezt hogyan fogalmazzam meg"-néztél térdeiden heverő kezedre.
Szemed sarkából láttad hogy ő leteszi a gitárt és feláll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése