Brandon volt az egyik szekrény szomszédod.
Mikor kinyitotta a szekrényét te ott álltál és láttad hogy egy halom levél hullott a földre.
Jó nem volt annyira sok de olyan 15 biztos lehetett.
"mik ezek?"-kérdezted tőle miközben becsuktad a szekrényed.
"fogalmam sincs"-forgatta kezében a leveleket majd rád nézett.
Össze mosolyogtatok, becsapta a szekrényét és kirohantatok az udvarra sz egyik padhoz.
Mire ő elkezdte felbontani az egyiket majd hangosan olvasni kezdte.
"Szia kedves Brandon!
Eddig is nagyon imádtalak de tegnap a plázában valami csodálatos voltál.
Remélem még sokat hallhatjuk a hangodat imádlak csók"
Sorra olvasta a leveleket.
"Szia édes!
Tegnap felvettem a fellépésedet fantasztikus vagy"
"éjjel nappal ezt a videót fogom nézni amit tegnap felvettem a plázában.
Egyszerűen imádlak"
Az ötödik levél után meg fogtad a kezét.
"Ne olvass fel többet."-néztél rá.
Ő bólintott.
"tudod egyiket sem hiszem hogy ismerem de némelyik azt írja már régóta figyel ez ijesztő"-borzongott bele a gondolatba. Te pedig kuncogtál.
"lehet most is hatalmas szemekkel figyel... oh vagy távcsővel"-böködted meg oldalát könyököddel.
Mire szegény a sapkáját teljesen az arcába húzta.
Jót nevettetek majd órára mentetek suli után elterültél az ágyon hogy ma délután semmit sem csinálsz.
De persze ez nem így lett nyílt a szoba ajtód.
"kicsim elintéztem a helyi parkba Brandonnak egy fellépést"-mosolyogva léped be anyukád
"hogy mi?"-néztél rá kerek szemekkel és felültél az ágyon.
Megbeszéltétek mint ezt anyukáddal majd ő kiment a szobából.
Te ismét eldőltél az ágyadon majd bele gondoltál a levelekbe.
Örülsz hogy Bra ndont így megkedvelték és hogy barátok lettetek mind annak ellenére amiket néha csináltál.
De még is fájt mikor olvasta a leveleket neked.
De miért? mi lehet az oka?
"Talán Cameronak igaza van és megkedveltem őt?"-ráztad meg a fejedet.